Aromaterápia

Francia levendula Az illóolajos növényeket nagy mértékben használjuk a gyógyászatban, kozmetikában, sőt még élelmiszereinkben is.
Egyes illóolajok alkalmasak a baktériumok, gombák elterjedésének gátlására. Már az ókori Egyiptomban is használtak illóolajokat, melyekkel az emberi testeket tartósították. A középkorban a magas illóolaj-tartalmú növények elégetéséből keletkező füsttel próbálták a járványok elterjedését megakadályozni.

A húsok tartósítása is az antibiotikus tulajdonságán alapszik. A fűszerek, melyeket a húsok, ételek ízesítésére használunk, azok tartósítására is alkalmas.
A gyógyászatban sebek kezelésére, élősködők elűzésére is használták az illóolajos növényeket.
TörpefenyőEgyes illóolajok a tüdőn keresztül hatnak. Ezek megkönnyítik a légzést, mivel hígabbá és folyékonyabbá teszik a kóros váladékot, s így könnyebben kiürül a hörgőcskékből, a hörgőkből, és a légcsőből. A légutakat bélelő hám csillóinak mozgását fokozza, így még hatékonyabbá válik a váladék kiürülése a szervezetből.
Hurutos megbetegedések esetén inhalálhatunk törpefenyő (Aetheroleum pini pumilionis), ánizs (Aetheroleum anisi), kakukkfű (Aetheroleum thymi) illóolajával, illetve használhatunk ezek hatóanyagait tartalmazó kenőcsöket, melyeket a mellkas bőrén keresztül juttatjuk be a légző rendszerbe.

KamillaGörcsoldó tulajdonságaik is jelentősek. A kömény terméséből készítik az Aetheroleum carvi-t, az ánizs terméséből az Aetheroleum anisi-t, vagy a kamilla virágzatából a Chamomillae inflorescentia forrázatát, melyek hatékony szélhajtó, bélgörcsöt oldó illóolajok.
Vannak olyan növények, melyek anyagai fokozzák a gyomornedv termelését, s ezáltal javul étvágyunk. Erre szolgálnak az aperitívek és a fűszerek.
A gyógyászatban a fehérüröm föld feletti részeit (Absinthii herba) és az édeskömény (Foeniculum vulgare) termését alkalmazzuk.

A májra és az epeutakra kedvező hatású a borsos menta leveleinek illóolaja (Aetheroleum menthae piperitae), mely serkenti a máj működését, szabályozza az epeürítést, valamint antibiotikus és görcsoldó hatása is van.

Vízhajtó hatású a boróka tobozbogyójából nyert illóolaj (Aetheroleum juniperi). Használata elővigyázatosságot kíván, mivel nem használható vesegyulladásban szenvedőknél, valamint kismamáknál.
Enyhébb vízhajtó hatású az ánizs és édeskömény illóolaja.

Helyileg, a bőrön keresztül is alkalmaznak illóolajokat izomfájdalmak, reumás és izületi panaszok esetén. Ilyenek a fekete mustár magvainak őrleménye (Sinapis nigrae semen), lisztje (Farina sinapis) vagy illékony hatóanyagának szeszes oldata, vagy az enyhébb hatású finomított terpentinolaj (Aetheroleum terebinthinae rectificatum).

Czirok Ibolya